Önvallomás

by

Wilson McKenzie

  Első "művemet" 9 évesen alkottam, egy Harry Potter átdolgozás volt, ami, ha jól emlékszem a Hernyó Putter és a Sonka bácsi címet viselte. Ám ez az írás a hosszú évek során elkallódott- mondhatnám szerencsére-,  én pedig Hernyó Putter története után, abbahagytam a történetek írását egy időre.

 Komolyabban 10 évesen vettem újra tollat a kezembe, ekkor született meg, a sajátos hangvételű első versem, ami a "Vers a hangyához, ami a talpamra ragadt" címet viselte. Legnagyobb sajnálatomra, ez a versike számítógépem lerobbanása után elszállt a semmibe(Áldassék a XXI. század). Bár a vers családom körében sikert aratott, ismét csak a szekrény aljára szüllyesztettem a tollat. Ezután elvoltam a 11-12 évesek dolgaival, iskolába jártam, fociztam a szokásos dolgok, amiket egy gyerek tenni szokott. Mígnem két éveel később, ha jól emlékszem 12 éves lehettem, egy rendkívül unalmas ének órán, megfogant bennem Kallisto története. Szinte már természetes, hogy ezt a művet sem fejeztem be. 11 fejezet után eldobtam a szegény olasz parasztfiú történetét. Ezután átéltem életem első "írói" válságát. Ebben az időszakban komolyan elgondolkoztam azon, hogy írjak-e még egyáltalán az én kicsi életemben. Végül is, úgy döntöttem nem adom én olyan könnyen fel, ezt az írói álmot, amit dédelgettem. Megvilágosottam, és 13 évesen nekiálltam, hogy megírjam az Életem fő műve munkacímet viselő regényt. A regény maga az én pici életemről szólt, ami kis idő elteltével egy 34 fejezetes regényecske lett, de (szinte már természetes) csodálatos, minőségi(TESCO) computerem ismét csak megadta magát a célegyenesbe.  Szolid két hónapos mély letargia után, ismét felbuzgott bennem az írói vér. Elkezdtem írni Béla bácsi történetét (természetesen Béla és kis csapata is kútba esett azóta), és olvasgatni Alexiel és Blason oldalát. Pár napnyi tépelődés után, úgy döntöttem, hogy küldök egy e-mail-t Alexielnek, hogy kikérem a véleményét.ha jól emlékszem a Béla történeteket küldtem el neki, hogy nyilatkoztassa ki a véleményét. Legnagyobb meglepetésemre Alexiel támogatott (és támogat azóta is, ezért köszönök neki mindent), és kitette az írásaimat az oldlára. Azóta indult be igazán írói- szerkesztői "karrierem".

Először Markarov álnéven futottam, ennek nem volt jelentősége, csak úgy gondoltam, ez oyan jól hangzik. Erről a névről nyergeltem át a Wilson Sanchezre, amikor is beindítottam a weboldalam, az Amateur Authors Society-t.. A Wilson név kedvenc sorozatom kedvenc karaktere iránti tiszteletemből fakad (Dr. James Wilson onkológus, House legjobb barátja), míg a Sanchez, az meg úgy jött, úgy gondoltam jól fog hangzani. Jelenlegi álnevem, nevezetesen a Wilson McKenzie pár hete fogalmazódott meg bennem, amikor elkezdtem kételkedni a Wilson Sanchez név hangzatosságában. Jelen pillanatban itt vagyok, úgy érzem, hogy most újabb ponthoz érkeztem el az írói dolgaimban.

Nem tartom magam igazi írónak, inkább hobbi írónak. Eredeti honlapomon, más fiatal írók műveit lehet olvasgatni,(ez az olddal már nem él), de úgy gondoltam, hogy ezt meg kell próbálnom, és megnéznem, hogy milyen visszajelzéseket kapok. Egy ideje elkezdtem valamit, amiből talán valami nagy is kisülhet, ez a jövő zenéje. Addig is élek és virulok, ha csak el nem visz a H1N1.