Hangom terjed a végtelenségbe

Lelkem úszik  az univerzum tengerén

Az agyam ringat a galaxisok hullámain,

De testem földhözragadva nyögi súlyos bántalmait

E  lánctól szabadulni nem tudok

Hiába kiáltok láncomat cibálva

Fogva tart a végtelen kegyetlen, durva  őre

Nem hagyja, hogy elhagyjam e nevetséges s bús látszatot,

Amely szorítja tudatom, s kínoz

Ha megszabadulnék e keserű lánctól

Hogy csak egy pillanatra lássam a varázslatot

Hogy kereshessem a végtelen  örökkévalóságot