Az incidens

by

Wilson Mckenzie

Amikor Chris feleszmélt, már mindenki körülötte állt. John felsegítette, majd eltámogatta egy székig.

- Mi történt?- kérdezte, miközben próbálta összeszedni magát.

- Elájultál, amikor Robert fejbevert téged hátulról!- közölte John, majd intett Chaznek, hogy hívja a mentőket. Chris végre eléggé öszeszedte magát, hogy felálljon, de társa visszanyomta a székbe és jelezte neki, hogy nem megy sehova.

- Hol van Robert?

- Elfutott, amikor Danny megjött, a haverjai követték.- Chaz ekkor intett Johnnak, hogy a mentők mindjárt megérkeznek.

- Bemegyünk a kórházba, muszáj megnézetni a fejedet, mert elájultál és fel is szakadt!- adta ki az utasítást John. Chris nem ellenkezet. A mentők pár percen belül megérkeztek, lefektették Christ a hordágyra, majd szépen feltették a kocsira, a sofőr megengedte Johnnak, hogy ő is a mentővel jöjjön.

- Chaz és Danny utánnunk jön kocsival, majd a kórházban találkozunk velük.- mondta John Chrisnek.

- Tényleg, Danny hol volt, nem láttam?- kérdezte Chris.

- Elment Roberték után, egy ideig kergette őket, de nem tudta elkapni őket. A Radford Hotelig futott utánuk, de aztán visszafordult.

-Nem hiszem el, hogy ez velem történik, pedig ma miden olyan remekül alakult. Most meg egy rohadt mentőben ülök.- háborgott Chris. Eközben a sofőr inett, hogy megérkeztek a kórházhoz. John kiszállt és nem sokkal utána Christ is leemelték. Míg Christ betolták a váróba, addig John előre ment, hogy beszéljen az orvossal. Chris látta, ahogy egy ideig tanakodnak, majd John elindult felé.

- Pajtás, a doki elmondta mi lesz. Most csinálnak egy ct-t, aztán ha azon nem látszik semmi elváltozás összevarják a fejed, kapsz egy tucat fájdalomcsillapítót, aztán hazaviszlek és lepihensz, oké?

- Lehet ellenvetésem?- kérdezte Chris játékosan.

- Itt leszek a váróban, még látlak.- mondta búcsuzóul, majd egy ápoló érkezett és eltolta Christ. Chris még látta, ahogy John kikacsint rá, de aztán elfordultak a foylosó végén.

Christ már több mint másfél órája vizsgálták és ez rendkívül aggasztotta Johnt. Mióta az eszét tudta mindig ő vigyázott Chrisre, és bántotta  gondolat, hogy most nem tudta mevédeni őt. Az sem segített Johnon, hogy a dokik és a nővérek időnként kinéztek rá és ezután rejtélyes módon összesúgtak. John megunt a várakozást és odament a dokihoz.

- Elnézést! Már két órája várok, mi a helyzet? Azt mondták, hogy megct-zik és vihetem haza. - mondta John a doktornak.

- Sajnálom uram, de nagyobb a próbléma mint hittük, a barátja ct-je kisebb elváltozást mutat. - John letaglózta ez a hír, de a kezdeti sokk után kérdezgetni kezdett, de az orvos hamar leintette.

- Uram, még el kell végeznünk egy- két tesztet, utána sokkal többet fogunk tudni. - mondta, majd sarkonfordult és elsietett az egyik nővérrel.

Eltelt újabb fél óra, John éppen fel akart állni, hogy elinduljon a doki keresésére, amikor a doktor feltűnt a folyosón. Először odament a nővérpulthoz, súgott valamit az egyik nővérnek, majd Johnra nézett. Ezután hatalmasat sóhajtott és elindult John felé.

-  Elézést uram, ön hozzátartozó?

- Nem vérszerint, de Chris szülei meghaltak kiskorában, azóta én vagyok a családja.

- Rendben. Nézze nem fogok köntörfalazni. Az ön barátjának súlyos agyi elváltozása van. Valószínűleg tumor. De a jó hír, hogy talán kezelhető. Ha nem hozzák be még hónapokig ki sem szúrtuk volna, hogy baj van.

- Ez mit jelent, meg fog halni?- kérdezte John kétségbe esetten. Kérlelően nézve a dokotrra.

- Ezen a ponton semmi biztosat nem tudunk mondani, vannak kísérleti kezlések, sok mindent meg lehet próbálni.

- Fantasztikus!- roskadt bele John a székbe. A dokotr leült mellé.

- Nézze, a barátjával még nem közöltük a hírt, ön szeretné elmondani vagy?- hagyta logva a kérdést.

- Inkább én, ha megengednék.

- Pár pillanat múlva jön egy nővér és bevezeti önt a vizsgálóba.- a doktor John vállára tette a kezét.

- Sajnálom, hogy nem tudtam jó hírekkel szolgálni.

-Hali nagyfiú!- köszönt oda John Chrisnek. Nagyot nyelt, nem tudta, hogy mondja el barátjának a pocsék híreket. Ám ez a másodpercnyi habozás elég volt Chrisnek, hogy észrevegye, valami baj van.

-MI történt?- kérdezte.

-Nem fogok szarozni veled papa, a dokik azt mondják valami baj van a fejeddel.

-Fasza.- állapította meg nyersen Chris.

-Nézd, a doki azt mondta, hogy még nem tudnak semmi biztosat és, hogy az is lehet, hogy simán meggyógyítanak. Csak kell egy kis idő, ennyi, várj szépen türelmesen. Nekem most el kell ugranom, Dannyiékkel elintézzük azokat a köcsögöket és jövünk is vissza.

- John! Ne csináljatok semmi hülyeséget!- kiáltott barátja után. John sejtelmesen visszanézett, majd mosolyogni kezdett.

- Úgy ismersz?- kérdezte hatalmas vigyorral, majd kiviharzott.

John miután kiért a kórházból elővette telefonját és tárcsázott.

-Danny, hol vagytok? – kérdezte. A válasz nem késlekedett.

-Egy pillanat és ott vagyunk, csak a kocsiért mentünk.- érkezett a válasz és pillanatok múlva a kocsi be is gördült a kórház elé, Danny vezetett, Chaz hátul ült. John beült az anyós ülésre. Az autó kigurult a kórház parkolójából és már az úton voltak.

-Hol vannak Roberték?

-Bobby előtted hívott, hogy a Nite 99-nál vannak, a parkolóba. Elkapjuk őket, nyugi!

A srácok 10 perc alatt odaértek a szórakozóhelyre. Bobby meglátta őket és intett. Roberték a parkolóba álltak és amikor meglátták Dannyiéket azonnal lesápadtak. John és Chaz azonnal kiugrott a kocsiból, hogy Robert még akkor se tudjon elmenekülni, ha akar. Danny is leállította a kocsit, majd kiszállt. Robert a szokásos bandájával volt Vince, Mike és Dave társaságában. Mind a négyen elképsztően rémültek tüntek. John észre vette ezt és élvezte ezt a pillanatnyi fölényt. Ekkor Robert feltett kézzel elindult feléjük.

-Nézd, John, sajnálom, nem akartam balhét, csak tudod milyen, ha az ember elveszti a fejét.- próbált mentegetőzni, de Johnt ez nem hatotta meg, és amint kartávolságba ért, hatalmas jobbost adott neki. Társai erre szinte egy emberként mgindultak John felé. Persze nem sikerült eljutniuk Johnig. Danny, Chaz és Bobby elkapták a három jómadarat és nagyon elverték őket. Az egész nem tartott  tovább két percnél sem. Johnék visszaindultak, Robert és egész társasága a földről tápászkodott fel éppen. Johnék elvégezték,amit elkellett, bosszút álltak a barátjukat ért sérelmen. A társaság visszaindult a kórházba.

Visszafelé nem siettek az út eltartott majdnem negyed óráig. John ment elöl, ismerve a járást és egyenesen Chris szobája felé indult, de az üres volt. Kiment és megkérdzete a nővért, milyen viszgálatra vitték el Christ és mikor hozzák vissza. A nővér idegesen tekingetett, tekintetével a doktort kereste. Ez szemet szúrt Johnak is.

-Hölgyem? Hol van a barátunk?- kérdezte idegesen. A nővérke megint körbe körbe tekintgetett. John a pultra csapott, ami megtette a hatását, a nővérke riadtan bár, de beszélni kezdett.

- Az a helyzet, hogy a barátjuk 10 perce sztrókot kapott és be kellett vinni a műtőbe, de sajnos nincs neurós az osztályon, így attól tartok, hogy a barátjuk elhunyt. John összetörve rogyott össze. Hirtelen minden emléke a felszínre tört. Chris, az ő kis öccse, ha bár a sajátját elvesztette, Chrisre mindig úgy tekintett, mint egy öccsre, és most elbukott, megint elbukott, másik testvérét sem sikerült megmentenie. Térde rogyot és görcsösen sírni kezdett.

-Elbuktam, megint nem sikerült …